Vannak az ember életében olyan pillanatok, amelyet soha nem felejt el. Nekem több ilyen pillanatom is volt. Az egyik ilyen volt, amikor életemben először Spinning bringára pattantam, hogy kipróbáljam, milyen is az, amikor az ember úgy tekeri a pedálokat, hogy közben nem jut az égvilágon sehová.

Első alkalommal abban a csudijó dologban volt részem, hogy az oktató személyi edzést tartott nekem. Tehát csak ő és én! No meg a zene, ami nagyon kell! Az is, hogy igazán klasszul összerakott legyen. Vigyen, repítsen! Ragadjon magával! Az óra elején megkaptam a szakszerű felkészítést: a klasszikusan 60 és 110 közötti pedálfordulaton tekersz. Oké, jó, és az mit jelent? – Az a kis piros gomb a kormány tövében, na, az az ellenállás gomb, ha azt mondom, hogy hegyen tekerünk, akkor a pedálfordulat 60 és 80 közé esik, ami annyit jelent, hogy egy perc alatt, mondjuk, 67 szer fordul meg az egyik lábad a tengelye körül. Na, ekkor pakolj rá ellenállást a bicajra. Tudod, mint amikor az országúton éppen egy hegyet akarsz legyőzni, úgy, hogy feltekersz rá. Ha pedig azt mondom, hogy 95-ös a pedálfordulat, akkor már síkon vagyunk, kevesebb ellenállás szükségeltetik. 110- nél meg már pörög a láb rendesen. A lényeg: érezd a ritmust! – Az menni fog – gondoltam. Beszélt még a három kézpozícióról, mikor, melyiket használjuk, a pulzusszámról, a súlypont elhelyezésének, az enyhén behajlított térdnek a fontosságáról. Eceteracitera… Hajrá! Csapjunk már a lovak közé!

Pontosan emlékszem: jó magas fordulaton kezdtünk. Úgy a tizenötödik perc környékén úgy éreztem, a tüdőm és én szép lassan megválunk egymástól. Majd kiszakadt. A combomban égető fájdalom lett úrrá, a pulzusom az egekben, a veríték patakokban folyt rólam,(még a bugyimon is) a hátsómat feltörte az ülés. Mondtam is fennhangon: nem vagyok normális, miért jó az nekem, ha már az elején fáj mindenem, mi lesz itt a végéig!? Az edző meg csak nyugtatott: menni fog, csak ne add fel! No, én aztán nem! Nem vagyok az a feladós fajta, ha belepusztulok is, de végig csinálom. Ötven perc tekerés után úgy szálltam le a bringáról, mint akit teljesen kifacsartak. Egy röpke pillanatra még az is átsuhant az agyamon, hogy ez volt az első és egyben az utolsó Spinning órám. De valami, amit máig nem tudok megmagyarázni mi, ott motoszkált bennem, ami azt súgta: kell ez nekem, akarom én ezt a műfajt! Nos, ennek már sok-sok éve és bizony én is edző lettem.

Tehát örök szerelemet esküdtünk egymásnak a tekerős műfaj és én! Mert egyszerűen világbajnok az érzés, amikor szabadnak, felszabadultnak, boldognak érzed magad. Amikor úgy érzed, mindenre képes vagy. Mert van valamilyen megmagyarázhatatlanul varázslatosan buzdító érzés abban, amikor 15-20 ember a zene ritmusára, olykor csukott szemmel, átadva magát a sportolás varázsának, együtt teker. És tudod, érzed: a Te edzésed, a Te kitartásod, a Te zenéd, a Te időd. Minden gondtól, minden problémától, minden feladattól távol. Csak Te vagy a bringa és a zene!

Hívj: 06-30-73-73-643

Utóirat: hozz magaddal legalább egy liter vizet, egy törölközőt és egy kényelmes cipőt!