Ugye neked is fájt már itt, vagy ott? Urambocsá most is fáj. Amig fáj valamid, akár csak a fejed, addig csak a fájdalom létezik, nem is tudsz másra gondolni. Ha ez tartós formát ölt, mondjuk derék vagy hátfájás formájában, na az maga tud lenni a pokol. Ilyenkor értékelődik fel az a „kis csekélység,” milyen jó is az, amikor nem fáj. Ez lenne a természetes? Sajna nem feltétlenül. Bizony tenned kell azért, hogy ne fájjon!

Itt van például a mozgás esete. Mozogsz te eleget? Rendszeresen, okosan, ügyesen. Tovább megyek: pihensz -e minőségi módon? Iszol eleget, persze vizet? Eszel rendesen, nem csak úgy, itt-ott a kanyarban? Na! ha ez így mind rendben van (lenne) akkor tud(na) a tested normális üzemmódban létezni.

A fájdalom előbb-utóbb elhessen, hogy új célok lépjenek a helyére.

Milyen érdekes: sokan jobban vigyáznak tárgyikra, mint saját magukra. Te is közéjük tartozol? Többet törődsz a tárgyaiddal, mint saját magaddal? Az autóddal tuti sokat foglalkozol, hisz elviszed szervizbe, időnként átnézeted, tankolod, talán éppen jó sok adalékot tartalmazó üzemanyaggal, mert az jót tesz a motornak. Lehet, hogy van hobbid is. Az eszközeit biztosan óvod még a széltől is, legyen az egy fényképező, akármilyen gyűjtemény, hangszer vagy tök mindegy mi.

Tedd meg magaddal is! vigyázz magadra! becsüld meg magad!

No, és akkor, amikor már igazán jól szórakozol a bőrödben, tudsz másra is igazán odafigyelni.